TYMAH LYRICS

1. Átoklátomás

Mily sápadt, szürke, borús ég
Ily halott nem volt réges rég
S mily titokzatos, sűrű köd
Szörnyként kúszik a fák közt

Mily sötét, komor, csupasz fák
A köd titkait hallgatják
S az éj fagyos leple alatt
Varázsolják az álmokat

Fekszik a földön sok levél
Kikben a fák tudata él
S a köd fekete titkait
A föld mélyébe leviszik

A föld táplálja testemet
És köd járja át lelkemet
A teli hold homályos fénye
Az álmaim sötét ösvénye

Hol szövődnek az álmaim
Ha felnyílnak a szemeim
A ködnek sápadt fonalából
S az ég bús szelének hangjából
S az erdő sötét mélységéből
S az ereimbe fagyott vérből

2. Erdély

Sötét hegyek őrt állnak
Sötét földre vigyáznak
Gonosz hegyek, szellemek
Gonosz földet rejtenek

Sötét erdők legmélyén
Él egy vérre szomjas lény
Transzilvánia mély erdeje
Ami őt felkeltette

Mély álomból ébredtem
Sötétségből születtem
Gyűlölet az én utam
Sötétség az én utam

Istenhitben hazugság
Sötétségben igazság
Tiszta szívből gyűlölet
Felnyitja a fedelet

Kárpátia hegyei
Sötét éj gyermekei
Tárjátok ki lelketek
Sötét, gonosz szívetek

Forró vérre szomjazom
Emberhúsról álmodom
Lelkemben az éj sikolt
Bosszúvágyam majd megfojt

Éjjelente gyilkolok
Életbe halált hozok
Istenhívők reszketnek
Sátánként emlegetnek

Nincsen sorsom, végzetem
Örök kín az életem
Tisztán gyűlölök mindent
Amit ember teremtett

3. Vihar

Az ég elsötétül
A fény menekül
Az erdő csendes
A szél elcsitul

Mi élet, az eltűnt
A sötétség nő
Beborít mindent
A hegyekből jön

Az égen kúszik
A csöndben közeleg
S amikor elér
A föld megremeg

Visszhangzik a menny
S a völgy felsikolt
Lezúdul a víz
S az ég felsóhajt

Nincs hang, mi szól
Nincs fény, mi él
Csak eső zuhog
S feltámad a szél

Csak szürke homály
Mely mindent takar
És sáros patak
A hegyről rohan

Fent mélabús ég
Visszhangozva zeng
S a néma bús föld
Hallgatja őt lent

Oly titokzatos
Mit érez a szív
A vihar kitört
És magával hív

4. Transilvanian Dreams

Álmodik a sötét erdő
S fái között bús temető
Halott fáid átölelem
Régen halott minden bennem

Álmodik a folyó vize
S a tó csendes vízitükre
Halott tükör halott fénye
Elmúlott idők emléke

Álmodnak a magas hegyek
S közöttük járó bús szelek
Fekete hegyre felmegyek
Onnan már vissza nem térek

Transzilvánia, szép földem
Erdők, mezők, s hegyek körben
Csendes álmodat vigyáztam
Veled együtt álmot láttam

Álmomban bús szélként jártam
Sötét erdőd fái voltam
Halott tó vizén feküdtem
Gyász ködödben elmerültem...

5. Holdlény

Maga vagyok a hold.
Egy sápadt öreg holt.
Szememben nincsen fény...
Egy vénült ősi lény.

Magányos úton jár.
Erőt a könyvbe zár.
Halálon túli fény
Magához hív a lény

Erdő, fagyos és szép.
A kapuján átlép.
Egyre lassul a szív,
S a lény egyre csak hív.

Feledett sötét hit
Teszi a rituáléit.
Titokzatos, s gyönyörű.
Vérrel írott a gonosz mű.

Feltárva vagyon fedele
Elszabadulva szelleme.
Terjed pestis és döghalál
A Sátán angyalokkal hál

Keresve eme ősi jelét
Felnyitja az a fedelét
S újra az égnek engedi,
S világot a gonosz elnyeli

6. Öregmocsár

Öreg mocsár - vén lélek
Időtlen, s végtelen.
Bűzét viszik a szelek,
Földjében kín terem.

Szemében nincsen élet,
Szemében nincsen fény,
Szeméből néz egy vénhedt,
Egy bűzös halott lény.

Vénség árad belőle,
S kortalan rothadás.
Élet elfordult tőle,
S a léte haldoklás.

Fájdalom, s örök élet
Egyé lett ővele
Tagadva minden szépet
Sikít szelleme.

Korhadó, öreg fái,
Mint elesett harcosok;
S szakadt, kopott ruhái -
A mocsári mocsok.

Öreg mocsár - az álom
Csendes és oly üres.
Állóvizében fájdalom
És néma szenvedés.







TYMAH LYRICS